Marhafartő tojásos cigánylecsóval

Hozzávalók:50 dkg marhahús (fartő v. felsál), törött bors, só
2-3 evőkanál olaj
A lecsóhoz:10 dkg bacon füstölt szalonna, 50 dkg sárga paprika, 20 dkg paradicsom, 1 teáskanál pirospaprika, 2 fej vöröshagyma, 1 dl olaj, 5 tojás, 10 dkg gouda sajt, törött bors, só
Elkészítése:Először a lecsót készítjük el. A karikára vágott vöröshagymát egy csipet sóval a felhevített olajban üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott bacon szalonnát. pár percig együtt pirítjuk. A tűzről levéve hozzákeverjük a pirospaprikát, majd egy kevés vízzel felöntve a tűzre visszatéve zsírjára pirítjuk. Hozzáadjuk a vékony szeletekre vágott paprikát és paradicsomot. Ízesítjük sóval, törött borssal. Lassú tűzön készre pároljuk. A tojásokat egy csipet sóval enyhén felverjük. A kész lecsóhoz öntjük és addig sütjük együtt, amíg a lecsó rántotta sűrűségűvé nem válik. Amíg a lecsó készül felszeleteljük a marhahúst. Kiklopfoljuk. Sózzuk, borsozzuk. A felforrósított olajban mindkét oldalát jól átsütjük. Tálaláskor a tojásos lecsót a hússzeletekre halmozzuk végül gazdagon megszórjuk a lereszelt sajttal. Köretként pirított burgonyát adunk mellé.

Hajdanában a cigányzene sokkal népszerűbb volt az egész Kárpát-medencében, mint most. Nem volt mulatság, bál, közlakoma cigányzene nélkül. Általában egy prímhegedűs (prímás), egy kontrás, egy brúgós (bőgős), egy klarinétos, meg egy cimbalmos alkotta a bandát. Ezek aztán hírnevüktől függően a falusi lagzitól a legelőkelőbb főváros éttermekig mindenhová kaptak meghívást, sok helyütt állandó alkalmazást. A cigányzenészek ritkán játszottak kottából, repertoárjukat hallás után sajátították el és tartották fejben, bámulatos emlékezőtehetséggel. Sok prímás igazi virtuóz volt, tudásuk vetekedett a híres hegedűművészekével.

A műfaj népszerűségének csúcsán ezek a muzsikusok magas jövedelmet szereztek. Ebből jellemzően sokat áldoztak a fiúk zenei képzésére, taníttatására, lányaik kiházasítására, de természetesen közben is jól éltek. Egy cigányzenész mindig azt ette, ami az adott „helen” a legjobb étel volt és hazatérvén, ugyanazt főzette meg a „romnyival” is.

Talán csak egy ételhez ragaszkodott mindegyik, a csípős roma „lacsau”-hoz, melyet bármely más fogással képesek voltak párosítani. Egy ilyen ételt mutat be a fenti recept is.