2012. április 25., szerda

Rókagombás kenyérlángos (langalló)

Hozzávalók: A tésztához: 40 dkg kenyérliszt, 1 teáskanál cukor, 2,5 dkg friss élesztő, 3 dl langyos víz, 2 teáskanál só A feltéthez: 3 dl tejföl, 10 dkg bacon, 1 nagyobb fej lila hagyma, 10 dkg sárga rókagomba, 15 dkg reszelhető sajt, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál száráról lecsipegetett friss kakukkfű, törött bors, só.

Elkészítése: A lisztet dagasztótálba tesszük. Közepébe kis fészket képezünk ki. Beletesszük a cukrot, rámorzsoljuk az élesztőt és felöntjük a langyos vízzel. Hagyjuk, hogy az élesztő 15 perc alatt felfusson. Hozzáadjuk a sót és alaposan kidagasztjuk. Letakarva, meleg helyen 1 órán át kelesztjük. Amikor megkelt átgyúrjuk és sütőpapíros lemezre téve, széthúzkodjuk rajta a tésztát. A tetejét megkenjük a sóval, a törött borssal, a kakukkfűvel és az összezúzott fokhagymával elkevert tejföllel. Rászórjuk a szeletekre vágott lila hagymát, a bacont és a rókagombát. Megszórjuk reszelt sajttal, végül 200 fokos sütőben addig sütjük amíg a sajt meg nem pirul. Hidegen és melegen egyaránt fogyasztható.

Manapság, mikor gyermekeink úgy odavannak a külhonból kritikátlanul átvett gyorsételekért, nem árt figyelmeztetni őket (és persze magunkat), hogy ilyeneket, sőt jobbakat a népi, paraszti konyha is ismert, készített. Aki valaha is evett már a búboskemencéből, sütőházból frissen kikerült kenyérlángost, lepényt, az aligha cseréli el holmi mikrohullámon melegített, paradicsomszószos pizzáért.

2 megjegyzés:

  1. Nagy kihívás hogy a saját hagyományos ételeinket úgy tudjuk a vendég elé tenni mint az olaszok a pizzát ,vagy a spanyolok a tapast...és még sorolhatnám és most itt jön a képbe az hogy az igénytelenség ,a konzumidiotizmus , és az étkezési sznobizmus ami veszélyezteti a hagyományokat és nem engedi azok érvényesülését ! Az országot járva már sehol nem lehet a piacokon egy jóízű lángost vagy hurkát,kolbászt enni, csak a silány minőségű égett olajtól bűzlő lángos , a zsíros mindent bele hurkák a hagyományos fűszerek nélkül - a mindent elnyomó hagymával ami elfedi a hozzávalók hiányosságait - és a fűrészpor ízű elsózott kolbászok -hadd ne mondjam miért van elsózva -található! Egyedül a Nyírségben sikerült enni olyan disznótorost ami a régi ízeket idézte . Nem olyan megmondóemberként szeretném a fentieket közölni , csak a blogszerző igazát akarom erősíteni, a magyar hagyományos ételeket illetően ! Bár lenne olyan bisztró ami a fiatalok elé adná ezeket a kincseket a mai kor divatjának megfelelő kiszolgálással,hozzáférhető áron és a régiek odafigyelésével,igényességével !

    VálaszTörlés
  2. Sajnos, igazat kell adnom neked. Számos oka van annak, hogy a régi paraszti ételek kiszorultak a vendéglátásból és a magánkonyhákból. Miközben féltéglával verjük mellünket és butaságokat szajkózunk papagálymódra a "világhíres" magyar konyháról, pont a jellegzetes fogásaink merülnek feledésbe. Nincsenek szakácsok, akik a mai kor igényeihez simítanák régi ételeinket, megőrízve belőlük az értékes ötleteket, innovációt, amit háziasszonyok, főzőemberek számos generációja hordott össze. Nekünk, méltatlan utódoknak, akik semmive vesszük anyáink örökségét.

    VálaszTörlés